Mezítlábas gondolatok

Már közel két hónapja, hogy szinte teljesen felfordult az életünk. A koronavírus hatására bezártak az iskolák, sokakat elküldtek a munkahelyükről, home office-ra kényszerültek, vagy csak otthon ücsörögnek és várják a végét ennek az időszaknak. Bárki is vagy, ne feledd, hogy ezzel most nem vagy egyedül.

Március 15-e idén kicsit máshogy alakult, hiszen ezt követően jöttek az intézkedések, amelyek egyre jobban lekorlátoztak bennünket. Az utolsó szombati munkanapomon nem is sejtettem, hogy a következő kedden már csak a holmimért megyek be. Elhoztam mindent, amire esetleg szükségem lehet, kiürítettem a hűtőt, hazacipeltem mindent, amit nem tudok nélkülözni pár hétre. Aztán ebből a pár hétből másfél hónap lett.

A turizmuson belül nem mi vagyunk az egyedüliek, akik azonnali bezárásra kényszerültek. Nem kisvállalkozónál dolgozom, ahol eldönthették, hogy mi legyen a cég sorsa. Nekünk aznap le kellett húzni a rolót és azóta nem is jártam arra. Persze hiányzik a hely, de megmondom őszintén, hogy nekem ez az időszak nagyon jókor jött. Jó ideje küszködöm, így most van időm átgondolni mindent. Pihenni, olvasni, kreatívkodni, kertészkedni és sportolni. Egy percet sem unatkozom, mert végre arra van időm, amire akarom és akkor, amikor akarom. De, hogy mi lesz ezek után? Nem tudom, ahogy senki sem.

Ahogy közzétették, május 3-át követően a dolgok megváltoznak. Enyhítésre lehet számítani, de ez közel sem azt jelenti, hogy vége a korlátozásoknak és szabadon mozoghatunk a világban. Az idei évben nagyvalószínűséggel lemondhatunk a távoli nyaralásokról, külföldi úticélokról. Talán belföldön lesz lehetőségünk pár napra kikapcsolódni, ám nagyon kevesünknek marad erre kerete. A családok nagy része a megtakarításaikat élik fel, vagy már azok is elfogytak. Az utolsó utáni lenne most nekik repjegyre költeni. Tehát hiába is indítanák újra azonnali hatájjal a gazdaságot, ennek előnyeit a turizmus még sokáig nem élvezheti. Ahogy az én munkahelyem sem, ahol főként iskolás és óvodás csoportokat fogadunk. Nálunk most lehetett volna a nagy forgalom, ám ezt idén elfelejthetjük, a nyári táborosokkal egyetemben.

Az, hogy mi lesz májusban és a nyáron, senki sem tudja. Sajnos az embereknek a megélhetésre sem nagyon maradt pénzük. Gondok lesznek a nyári szabadságokkal, így a gyermekek elhelyezésével is. A szülők már most matekoznak, hogy hova tudják eltenni a kicsiket. Át kell gondolniuk a kiadásokat, a jövőt, hogy az elkövetkezendő időszakot miként sikerül majd átvészelni az egész családnak.


Sok minden változni fog, hiszen jó ideig nem térhetünk még vissza a régi jól megszokott kerékvágásba. A távolságtartás továbbra is fontos eleme lesz a védekeznésnek, de elfelejthetjük a nagyobb összejöveteleket mint a koncertek, fesztiválok, kirakodóvásárok és társaik. Azt senki sem tudja, hogy mindezek mikor lehetnek ismét részei az életünknek, de reménykedjünk, hogy hamarosan engedélyezik majd a nagyobb eseményeket.

Azt, hogy mi vár ránk, senki sem tudja. Sem a WHO, sem a magyar kormány, se mi magunk. Egyelőre arról is kevés információ van, hogy mindez milyen hatással lesz a gazdaságra, a munkanélküliségre és a kulturális szférára. Sokan fognak még szenvedni az elkövetkezendő időszakban és sajnos 2021 előtt nem is várható hatalmas javulás ezen a téren.

Ettől függetlenül ki kell tartanunk és átvészelni ezt az időszakot, hiszen mindig minden változik. A jót rossz követi, a rosszat pedig jó. A fontos, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük most is, így legalább magunkat nem hibáztathatjuk.

A múltkor már hoztam egy adag laptop és mobilos háttérképet, amely nagy siker volt. Arra gondoltam, hogy bővíteném a repertoáromat és készítek nektek pár tervezőt. Van köztük napi, heti és menüs is, így lehet miből válogatni. Ahogy akkor, így most sem tettem rá logót, de kérlek benneteket továbbra is, hogy ha viszitek és felöltenétek valahova, akkor említsetek meg. Ha további hasonló dolgokra vágytok, akkor szóljatok bátran és kreatívkodom még egy kicsit.

Kiskorom óta imádok utazni. Édesanyámmal és a nővéremmel évi több alkalommal is felkerekedtünk, hogy bejárjuk az országot. Vagyok olyan szerencsés, hogy már 18 éves korom előtt több alkalommal eljutottam külföldre. Az ehhez fűződő szeretetem csak fokozódott, amikor három hónapig külföldön dolgoztam, majd a tanulmányaimat is turisztikán végeztem el. Nem volt megállás, már akkor felötlött a fejemben, hogy nem tudom mikor, de biztos vagyok benne, hogy egyszer egyedül is útra kelek. De nem ám az országon belül! 

Tavaly augusztusban már több mint két éve dolgoztam, mellette pedig az ötödik félévemet tapostam levelező tagozaton. Régóta voltam már magam alatt, küzdöttem mentális problémákkal. Ekkor ötlött a fejembe, hogy itt az ideje annak a nagy álomnak, hogy repülőre üljek és elutazzam valahova, ahol csak és kizárólag azt csinálok, amit akarok, azt nézek meg, amit szeretnék és legfőképpen mindezt egyedül tegyem.

Már júliusban elkezdtem azon gondolkodni, hogy ezt a második repülős utamat valóban egyedül akarom-e megtenni. Első körben szerettem volna vinni magammal valakit, de aztán valahogy úgy alakult, hogy rájöttem, nekem erre most egyedül van szükségem. A helyszín még nagy kérdés volt. Először csak nézegelődtem, hogy mikor tudnám megoldani mindezt. A tanulás mellett nem sok szabadságom maradt, így kérdéses volt, hogy hova tudom beilleszteni ezt az utazást. Adott volt az október 23-ai "hosszú hétvége", így arra esett a választásom. Tudniillik én hétfőn nem dolgozom, így egy napos szabadsággal megúsztam a dolgot. 

Megvolt az időpont és a terv is, hogy egyedül megyek. Már csak a helyszín kellett. Szóba jött Amszterdam, Spanyolország, de tulajdonképpen szinte minden európai helyszín, ahova kedvező áron tudtam volna elutazni. Sosem vágytam Angliába, de azért csak-csak befurakodott a képbe egy-egy repjegy, ami Londonba szólt. Hosszas huza-vona után úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem ez. A Brexit miatt amúgy is kétséges volt, hogy mikor tudnék egyáltalán kijutni oda a későbbiekben. Szeptember első hetében lefoglaltam hát azt a repjegyet. Ekkor még nem tudatosult bennem, hogy én ezt tényleg meglépem. Tegyük hozzá, hogy én német kéttannyelvűs voltam, az angol csak második nyelvem volt és bár teljesen jól megértem, a beszéddel még vannak gondjaim. De nem számított, tudtam, hogy megcsinálom.

Megvolt az időpont és a repjegy. A szállás kiválasztása megint egy hosszasabb művelet volt. Tudtam, hogy airbnb-n találni fogok magamnak valamit, ám nem számoltam azzal, hogy túl közeli időpontot tűztem ki. A kiadó lakások nagy része elkelt, ráadásul Londonban inkább szobákat van lehetőség kivenni, mintsem egy egész apartmant. Ezzel nekem nem volt gondom, ám nehezen döntöttem el, hogy egy 9 milliós főváros melyik részére is kéne mennem. Mivel a gépem Lutonba érkezett meg, így próbáltam ehhez keresni valami közeli helyet. Persze nem volt ez olyan egyszerű. Végül egy nagyon kedves hölgynél foglaltam, amit végül egy percig sem bántam meg. Első körben írtam neki, hogy szeretném letenni a holmimat előbb mint este hat, ugyanis csak akkor lehetett volna átvenni a szobát. De most figyeljetek! A hölgy amúgy dolgozik és pont azon a napon volt szabadságon, így azt írta, hogy nyugodtan menjek, lerakhatom a bőröndömet. Ehhez is szerencse kell! Így tehát megvolt mindenem, amire szükségem volt, hogy elinduljak.

Ezt követte a helyszínek kiválasztása, hogy mit szeretnék megnézni. Egy dolgot tudtam, hogy Brighton-t nem hagyhatom ki. Nagyjából három éve vágyom arra, hogy egyszer eljuthassak oda, nem véletlen, hogy végül saját magamnak is rábólintottam a londoni útra. A másik nagy vágyam természetesen a Harry Potter stúdió volt, amit kis naívan azt hittem, ráérek lefoglalni. Nos, már szeptember elején nem volt egy darab hely sem arra az évre. Így ezt meggyászolva, keresgéltem tovább. Kész terveket szőttem arról, hogy mikor és hova fogok menni. Tudtam, hogy az első napon nem utazom sehova, muszáj először felfedeznem Londont és csak utána mehetek a tengerpartra. Ennek alapján állítottam össze a látnivalók listáját. 

A repjegy, a szállás és a látnivalók listája után jöhetett a konkrét tervezés, pénzügyek és az apróságok. Az Utazz egyedül következő részében elmesélem, hogy jutottam ki és miket láttam Európa legnépesebb fővárosában. 

Szinte mindenki agyában átfutott már a diploma kérdése. Szükségem van rá? Biztos, hogy ezt akarom? Képes vagyok végigcsinálni azt a négy-öt-hat vagy akár több évet? Vannak, akik rájönnek, hogy nem ez az egyetlen út. De vajon van élet diploma nélkül?

Mindig azt halljuk, hogy a sikerért meg kell dolgozni. De ehhez vajon szükségünk van-e felsőoktatási képzésre? Az oklevél nem garancia semmire. A mai világban hiába van valakinek egy, kettő vagy akár még ennél is több végzettsége, sok esetben sajnos így is csak lézengenek a világban, vagy takarítanak valamelyik külföldi szálloda mosdójában. Ezzel nincs is semmi gond, de ha tudod, hogy nem akarsz itthon maradni, vagy fogalmad sincs, hogy melyik szakra jelentkezz, akkor nem érdemes belekezdeni. Csak azért elmenni egyetemre, hogy legyen egy diplomád, felesleges. Attól nem leszel se sikeresebb, se okosabb, se gazdagabb, se több. A diploma nem belépő egy könnyű és sikeres élet kapujába. Bizonyos kereteken belül biztosan több lehetőséged lesz, de ahhoz szeretned is kell a szakmádat.

Az, hogy valakinek diplomája van, nem jelenti, hogy okosabb vagy intelligensebb, mint bármelyik embertársa. Sőt! Sok esetben sajnos nagyképűséggel és egoizmussal jár. Azért álljunk meg egy szóra. Nem írok le senkit, aki egyetemet végzett, hiszen én is megtettem, lassan második alkalommal is. Egyszerűen csak azt próbálom elmondani, hogy az oklevél nem egyenlő azzal, amit az egyén tud. Hasonlatként tudnám említeni a nyelvvizsgák esetét. Van, aki kínkeservvel megszerezte, de meg sem tud szólalni az adott nyelven. Viszont van olyan is, aki anyanyelvi szinten beszél idegennyelvet, de esze ágában sincs elmenni vizsgázni belőle. Mert minek? A legtöbb helyen nem a papírt fogják kérni, hanem az aktív nyelvtudást, amit jó esetben már az első interjú alkalmával letesztelnek.

Megkockáztatom azt is, hogy ha összehasonlítunk két huszonöt éves fiatalt, akkor nagy lesz a különbség. Vegyük azt, hogy az egyikük most szerezte meg a diplomáját, tehát szinte semmilyen munkatapasztalattal nem rendelkezik, a másikuk viszont az érettségit követően elvégzett egy szakmát - legyen az OKJ-s, vagy egy kétéves szakképzés -, majd nagyjából húsz évesen el is helyezkedett benne. Jó esetben szereti, amit csinál, tehát már öt éve folyamatosan fejlődik, tapasztalatokat gyűjt és tanul. Mert így is lehet, nem csak iskolában. Tehát a két huszonöt éves közül vajon melyik érzi magát jobban? Melyikük gondolja úgy, hogy elért már valamit az életben? 

Persze ez egy nagyon szélsőséges példa és még egyszer mondom, nem akarok egy diplomás embert sem leírni, de ezen azért érdemes elgondolkodni. Főleg azoknak, akik nem tudják, hogy mit kezdjenek az életükkel, vagy azon tanakodnak, hogy mennyire is éri meg végigtanulni négy évet? 

Ahhoz, hogy valamit jól csinálj, hogy valamit létrehozz, bőven elég a kreativítás, a motiváció és a hit. Ha megfelelően eltervezel valamit, aminek minden egyes részlete a helyén van, akkor nem érhet csalódás és ezt nem az egyetemen fogod megtanulni, hanem az életben. Az iskolapadban inkább elméleti tudásra teszel szert, ami jól néz ki egy állásinterjún, de ahhoz, hogy jól tudd végezni a munkádat, már tapasztalat és akarás is kell. 

Ha mégis fontosnak tartod a diplomát és ezzel szeretnél magadnak biztos jövőt, akkor van néhány dolog, amire oda kell figyelned. Az első, hogy olyan szakot válassz, ami érdekel, amiről tudod, hogy az oklevél megszerzését követően tudsz majd mit kezdeni. Minden, hogy ez egy rajztanári végzettség, vagy jogász képzés. A lényeg, hogy szeresd csinálni és a szíved és lelked is beletedd. Ha valamit igazán szeretsz, akkor azt előbb vagy utóbb sikerre fogod vinni. Csak hinned kell benne!

Ha megvan a szak és elkezdted az egyetemet, akkor ne feledkezz meg a feladatokon és könyveken túl egyéb ismeretekre is szert tenni. Használd ki az egyetem minden előnyét. Iratkozz be olyan kurzusokra, amelyek bár nem kötelezően elvégezendőek, de téged érdekelnek. Amiről úgy gondolod, hogy hasznos lehet a későbbiekben. Emellett használd bátran az iskola könyvtárát, ahol millió és egy kötet közül válogathatsz. Hidd el, ekkor még sok időd van a tudásod gyarapítására, később már kevésbé engedheted meg ezt magadnak.

Nem könnyű eldönteni, hogy mit akarsz. Megmondom őszintén, hogy nekem sem ment. Az érettségit követően egy évet kihagytam és külföldön dolgoztam, amíg javítottam a nyelvtudásomon és elgondolkodtam azon, hogy mit is akarok az életben. Szeretem a végzettségemet, ezen belül is dolgozom, de később úgy döntöttem, hogy szükségem van egy diplomára, amit már főállás mellett próbálok megszerezni. Ha minden sikerül, januárban végzek. Tehát később is tanulhatsz, munka mellett is van rá lehetőséged, ha valóban ezt akarod. Nekem hatalmas sikerélmény, hogy így is végig tudom csinálni, legalábbis nagyon remélem. Nem mondom, hogy nem lett volna könnyebb nappalira járni és csak erre koncentrálni, de nem akartam még négy évet lehúzni az egyetemen, hogy aztán közelebb a harminchoz mint a húszhoz, semmi tapasztalattal próbáljak meg elhelyezkedni.

Mérlegelj és dönts! Ne feledd, ez csak tőled függ és rajtad múlik! 

Ahogy a bemutatkozásomban már megírtam, az életmód és utazás mellett szeretnék írni pár gasztronómiai témájú cikket is. Úgy gondoltam, hogy mivel itt a medvehagyma szezon, lassan le is cseng, egy utolsót még tudnátok belőle alkotni, ha lenne egy jó recept a tarsolyotokban. Én most nem egy pogácsával érkeztem nektek, hanem egy zsemlével, ami szinte egy teljesen hagyományos pékárú, de egy kis csavarral sokkalta érdekesebbé tehetjük.

Elkészítés:

Ebből a mennyiségből nekem hat darab kb.70-80 grammos zsemléim lettek.

Már egy hónapja nehéz időket élünk, így arra gondoltam, hogy mindenkinek jól jönne pár frissítő idézet, letölthető háttérkép, amitől napi szinten jó kedvre derülhettek. Készítettem pár asztali és mobilos hátteret, némelyiket egy-egy idézettel is elláttam.

Mindegyik a saját kezem munkája, de nem gondoltam, hogy szükséges lenne belerondítani egy logóval - kivéve egy helyen. Arra kérlek benneteket, hogyha szeretnétek felhasználni egyéb platformokon, annyit tegyetek meg, hogy jelöljetek be rajta. Köszönöm szépen!
Akkor lássuk azokat a színes és lélekmelengető háttereket! 

Megérkezett az igazi tavasz, csicseregnek a madarak, a nap hét ágra süt. Itt az ideje hódolni az egyik kedvenc hobbimnak. Ahogy a bemutatkozásomban már olvashattátok, sosem voltam az a nagy könyvmoly, 17 éves koromig egy kezemen meg tudnám számolni, hány alkotást olvastam el. Azóta ez megváltozott, és mára már számon sem tudom tartani, hogy mennyit végeztem ki. Nem véletlenül íródik ez a cikk sem, hiszen az évek során lett pár kedvencem, amit most be szeretnék nektek mutatni. Ezek mindegyike tökéletes kikapcsolódás lehet az ünnepek alatt, vagy bármikor, amikor akár egy kis szabadidőtök is van.

Nem titok, hogy a legnagyobb favoritom Colleen Hoover, bár szerintem ezzel nem vagyok egyedül. 2015-ben adta ki a Confess című regényét, amiből egy minisorozat is készült az Elcserélt lányok Daphne-jának, Katie Lecrec-nek a főszereplésével. A kötet Auburn és Owen kapcsolatáról szól, akiket a művészet hoz közelebb egymáshoz. A lány huszonegy éves korára szinte mindenkit elveszített, aki fontos volt neki, ezért nagyon küzd, hogy felépítsen magának egy új életet. Munkára van szüksége, ekkor talál rá egy dallasi műteremre, ahol megismeri Owen Gentry-t. A férfi titkokat rejteget, ami tönkretehet mindent, ami fontos a lány számára. Ahhoz, hogy együtt lehessenek, Owen-nek vallomást kell tennie, ám sajnos ez a nyilatkozat sokkal nagyobb problémát okozhat, mint maga a tett.

Azt már tudjuk, hogy Ms. Hoover kizárólag komoly támához tud nyúlni, így nem lepett meg, hogy innen sem hagyta ki. Ez a könyv számomra teljesen más élményt és hangulatot nyújtott, mint bármely másik alkotás. Már az első oldalakon olyan érzésem támadt, mintha egy teljesen más világba csöppennék. Olyan szinten beszippantott, hogy egy szökőár vagy egy tornádó sem tűnt volna fel, ha épp lecsapott volna rám. Hatalmas benyomást keltett bennem, és akkor még nem beszéltem a sorozatról, amely kerek egésszé tette a történetet.

Más vizekre evezve, megemlíteném még az egyik kedvenc pszichológiai regényemet. Orvos-Tóth Noémi tollából származik az Örökölt sors című alkotás, amely kutatások alapján íródott. A doktornő  által betekintést kapunk a megörökölt érzelmi viszonyulásokba és viselkedési mintákba. Már az alcím is sokat mond: Családi sebek és a gyógyulás útjai. 

A fejezetekben azt taglalja, hogy miként lehet feldolgozni a nem kívánt gyermeknek, hogy ő valójában csak a "véletlen műve",  illetve a kódolt sebekre is próbál megoldást találni, de részletesebben kitér a traumákra is.

Vajon lehetséges, hogy egy szülő életútja befolyásolja a gyermekeiét is? Ha van egy életfeladata, amit nem tudott véghezvinni, akkor mindezt megkaphatja az örökös? Van, aki hisz ezekben, van aki nem. Ez már teljesen egyéni, de az biztos, hogy érdemes elolvasni, hiszen engem is mélyen elgondolkodtatott a családomról, a rokonokról, de még a barátaimról is. Nem csak a géneket tudjuk örökölni, hanem tulajdonképpen mindent, hiszen amit látunk, hallunk és tapasztalunk, azt visszük tovább. Ha van egy alkoholista anya vagy apa, akkor az a gyermekek életét is meghatározza. Lehetséges, hogy annyira beleivódik a kicsibe, hogy felnőtt korára maga köré vonzza az iszákos embereket. Persze ennek nem kell így lennie, hiszen ha az a sorsa, hogy ezt a kört megszakítsa, akkor igenis tehet ellene. 

Persze ennél sokkal tudományosabban belemegy az írónő az Örökölt sors című alkotásában, így érdemes beszerezni.

Könysorozatokról is szót ejtenék, hiszen vannak olyanok, akik inkább ezeket veszik a kezeik közé. Tudom, hogy sokatok szereti a Harry Potter-t, az Éhezők viadalát és társait - bár előbbi a legnagyobb kedvenc -, úgy gondoltam, hogy itt az ideje más írókkal és kötetekkel is megismerkedni.
Szívből ajánlom Elle Kennedy és Jennifer L. Armentrout történeteit. Míg Elle inkább a humoros-romantikus stílust képviseli, addig Jennifer inkább a mélyebb sztorikat szereti papírra vetni. Mind a ketten szívesen írnak szerelmi történeteket, így aki ezeket kedveli, annak ott van az Off-Campus sorozat, amely egyetemen játszódik, így egyértelműen 20 év körüli fiatalokról szól. A srácokról Elle írt korábban, azóta a sorozat már befejeződött.

Ami Jennifer-t illeti, neki köszönhető a Várok rád, amely hat részből áll, mindegyik más-más pár történetét leírva. Ahogy írtam is, az alkotó sokkal mélyebbre megy, nem annyira könnyen olvashatóak a sztorijai. itt bőven van drámai múlt és sérült fiatal. A két könyvsorozat mindegyike nagy kedvencem, több kötet boldog tulajdonosa vagyok, arról nem is beszélve, hogy nem egyet olvastam már többször újra. 

Ha pedig egy aranyos állatos történetre vágysz, akkor ott van a Partvonal Kiadó újdonsága, az Egy kisállatrendelő hétköznapjai. Dr. Philipp Schott regénye betekintést nyújt egy olyan világba, amit maximum a tévékből ismerhetünk. Az orvos pályafutása alatt megszámlálhatatlan mennyiségű esettel találkozott, ezekből szedett össze egy csokrott és vetette papírra.

A kötet elején elmeséli, hogyan lett állatorvos, de ír többek között Bobo-ról, a karácsonyi futóegérről, aki folyamatos szökésben volt, de végül sikerült összebarátkozniuk. A későbbiekben megismerkedhetünk két összeakadt halacskával, egy epilepsziás struccal és még pár kolibrivel is. Mindezt úgy adja elő, hogy mi olvasók is tanuljunk az esetekből. A szépségek mellett természetesen szót ejt a szakma árnyoldalairól is, hiszen itt sem csodálatos minden egyes nap. Sőt!

Nem nagyon tudnék olyan embert mondani, akinek ne ajánlanám szívből ezt a könnyed olvasmányt. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élvehető és tanulságos!

Első körben ezek a könyvek jutottak eszembe, mint kedvencek. Természetesen mindezek mellett számos egyéb témában íródott mű tulajdonosává váltam az évek során. Sokszor olvasok pszichológiai és ezoterikus köteteket, de ahogy látjátok is, nem állnak távol tőlem a romantikus és a könnyed hangvételű alkotások sem. Hamarosan érkezem egy újabb adaggal, amiből még többet tudhattok meg a legnagyobb kedvenceimről. 

Még mindig fontosnak tartom beszélni egy kicsit a mostani helyzetről. Továbbra sem arról szeretnék papolni, hogy maradjon otthon vagy hordj kesztyűt és maszkot. Ebben a cikkben ennél sokkal mélyebbre mennék. 

A minap már írtam nektek a pihenés fontosságáról. Ebben arról is szót ejtettem, hogy a kikapcsolódás egyik fő mozgatórugója most az legyen, hogy a keletkező stresszt oldani tudjuk. Vajon lehetséges ez a járvány idején? Természetesen tudunk rajta enyhíteni, csak időt kell rá szánni.

Kiemelném, hogy a stresszoldás nem azt jelenti, hogy törökülésben csücsülönk a szoba közepén és hümmögünk egy sort, ez ennél sokkal több. Az évek során egyre többen és többet foglalkoznak az emberek lelki egészségével, így mára már számos lehetőségünk akad megtanulni a tudatos jelenlétet, a jelenre való figyelést és az érzéseink kezelését. 

Ahhoz, hogy kellően oda tudjunk koncentrálni a napi feladatokra, nem szabad hagynunk, hogy elhatalmasodjon rajtunk a stressz és a szorongás. Hiába dolgozunk szinte egész nap, este nem tudunk nyugodtan elaludni, de nappal is gondjaink vannak a koncentrációval. Éppen ezért fontos, hogy az életünk részéve tegyük a tudatos jelenlétet és annak képességét. 

Ennek első és legfontosabb lépése, hogy elfogadjunk mindent, ami körülöttünk történik. Jelen esetben ez a karantén, a bezártság és a korlátozottság. Szerencsésebb esetben van kivel beszélgetnünk és nem egyedül tengetjük mindennapjainkat, de van olyan is, aki mindezt most egyedül éli át. Bármelyikük is vagy te, hidd el, hogy nem vagy egyedül a stresszel, a depresszióval és az aggódással. Számolj le ezekkel és lépj egy szintet. Nem fog egyszerűen menni, és az elején biztosan döcögősen fogsz haladni az úton, de majd a végén, amikor visszagondolsz a kezdetekre, akkor rájössz, hogy megérte az erőfeszítés. 

A stressz szinte mindenki életének a része, kevesen vannak azok, akik tudnak "üres" fejjel élni. Itt most arra gondolok, amikor nem jár semmi a fejedben, csak élvezed a pillanatot és az egész életedet. Gondolj bele, hogy hányszor volt már ilyen!? Egy utazás, egy kirándulás, egy regény vagy bármi kapcsán. Elevenítsd fel ezeket a pillanatokat, mert ezek segítenek visszatérni a jelenbe, ha stresszes időszakon mész keresztül. 

A stressz és a depresszió másik fázisa a pánikbetegség, amit már sokkal komolyabban kell venni. Nem mennék bele részletesen, hogy ez miként zajlik le, de tudnotok kell, hogy ebből már sokkal nehezebben mászik ki az ember. Egy pánikroham nem szimpla aggódás, hanem halálfélelemmel társul, ami akár 20-30 percig is eltarthat. Itt már nem válnak be a mindfullness praktikák, de a jóga vagy a meditáció sem segít abban a közel fél órában.

A tudatos jelenlét egy kézség, amely szépen lassan válik az életünk részéve, feltéve ha hagyjuk. Onnatól kezdve megállíthatatlannak érezzük majd magunkat, akit senki és semmi nem tántoríthat el a céljától, hiszen a stressz egészen addig meggátolt minket ebben. 

Tudom, hogy elcsépelten hangzik, de hidd el, hogy segíteni fog. Nem azért, mert leírtad ezeket és kiadtad magadból, hanem amikor rossz passzban vagy, akkor vedd elő és olvasgasd át. Ilyenkor elgondolkozol majd azon, hogy miért is éri meg élni, van-e okod stresszelni és, hogy mennyi mindent köszönhetsz az életnek. Mindenki életében voltak már olyan pillanatok, amikor felhőtlenül boldog volt és majd' kiugrott a bőréből. Nálam a legmeghatározóbb ilyen alkalom - ami mostanában segít visszatérni a jelenbe - amikor egyedül repültem és utaztam még tavaly. Lehet ez nálad is hasonló, de az is ilyen pillanat lehet, amikor egy szeretted férjhez ment, gyermeke született, vagy nyertél egy sportversenyt. Mindegy, hogy mihez társítod, a lényeg, hogy emlékezz rájuk. Ezek fognak neked segíteni a tudatos jelenlétben. 

Felkelés előtt? Felkelés után? A kávé volt sok és túlzottan felpörögtél? Talán ebéd után, miután teletömted magad? Lefekvés előtt? Lefekvés után, amikor csak forgolódsz és nem tudsz elaludni? Fontos, hogy tudd, mikor van a legnagyobb esély arra, hogy a stressz belopja magát a fejedbe és olyan dolgokon gondolkodsz, amik a mélybe taszítanak. Én speciel reggel érzem magam a legrosszabbul, amikor még nem ettem, nem tettem semmit aznap és próbálok értelmet találni a napnak. Nálad ez, hogy zajlik? Gondold át!

A múltkori cikkemben már ecseteltem egy keveset, hogy minden napra legyen valamilyen feladatod. Ezt lehetőleg már délelőtt végezd el, hogy mire ebédhez jutsz, addigra azt érezd, hogy letettél valamit az asztalra. Nem kell nagy dologra gondolni. Lehet ez egy régóta halasztott ablakpucolás, a ruhák szelektálása, de akár egy fél órás kutyasétáltatás is teljesen megfelel házi feladatnak. A lényeg, hogy minden napra találj valamit, amit már délelőtt kipipálhatsz. 

Tudom, tudom, most nehezebben állunk neki mozogni egy kicsit. Pedig nem lehetetlen. Igaz, hogy korlátozva vagyunk, ám egyelőre a sportolás nincs megtiltva, így egy futócipővel karöltve, irány kocogni, sétálni vagy bicajozni. Viszont, ha nincs kedved, lehetőséged kimozdulni, vagy egyszerűen nem akarsz kockáztatni még ennyit sem, akkor az otthoni torna is teljesen megteszi. Az internet tele van könnyebb és nehezebb videókkal, amik segítenek egy kicsit kikapcsolódni és endorfint termelni. A sport nyugtatja a lelkünket, méregtelenítő hatású, erősíti a szervezetünket és az immurendszert. Egy fél órás kocogást követően boldogabbak, energikusabbak és elégedettebbek leszünk, jobban alszunk és növekszik a stressztűrő képességünk is. 

Egyszerűnek tűnik, ám mégsem annyira az. Nem a megszokott dalokra gondolok, amikor azt mondom, hogy hallgass zenét, hanem épp ellenkezőleg. Készítsd magadnak egy olyan lejátszási listát, ami teljesen magába szippant. Nekem is van egy, amit csak és kizárólag olyankor hallgatok, amikor szükségem van rá. Lehet magyar, angol, spanyol, gyors vagy lassú, pop vagy rock, mindegy, a lényeg, hogy árasszon el nyugalommal és boldogsággal. Nem könnyű olyan számokat találni, amelyek ilyen hatással van ránk, de nem lehetetlen. Szívből ajánlom például a Plumb vagy éppen a Ruelle zenekart. 

Nekem ezek a dolgok váltak be az elmúlt években. Mindenkinek más az a tevékenység, az a megoldás, amelyik hatásos lehet. Gondold át, hogy érzed magad egy kis sportot követően, vagy ha olyan dalokat hallgatsz, amik nyugalommal töltenek el, esetleg egy régóta halogatott házimunka után. Biztos vagyok benne, hogy a felsoroltak közül lesz olyan, ami segíthet neked ebben a nehéz időszakban. Kitartást, és ne feledd, csak pozitívan!

Manapság egyre többen kezdenek bele a kertészkedésbe, akár konyhakertről van szó, akár lakásban tartott növényekről. Annak ellenére, hogy nehezebb őket életben tartani egy zárt térben, nem lehetetlen küldetés. A fűszernövények, a kisebb palánták, a spenót, a snidling és társai, boldogan elvannak egy kisebb cserépben is. Itt az idő, hogy belekezdj valami újba, hiszen sokunk van önkéntes karanténban már jóideje.

A legegyszerűbben ültethetőek között a fűszernövények szerepelnek az első helyen. Ilyen a bazsalikom, a majoranna, a rozmaring, a snidling, de a koriander is könnyen nevelhető a lakásban vagy az erkélyen. A legfontosabb ezekkel kapcsolatban, hogy sok napfényre van szükségük, ám a hidegtől óvni kell őket. 

A felsoroltak közül a koriander az a fűszernövény, amelyet szinte bárki és bárhol tud nevelgetni. Nagyon kevés olyan van, amelyik elviseli a hideget és a meleget egyaránt. A termése illóolajat, fehérjét és C-vitamint is tartalmaz. 

De hogyan kezdjük a termesztésébe? 

A kemény koriander magvak héját földbe szórás előtt repesszük meg, hogy ki tudjanak csírázni. Az ültetéshez normál talajt kell keverni humuszban gazdag talajjal. Ezt a legjobb, ha 60-40%-ban tesszük meg. Ültetés előtt a talajt megöntözzük, majd egymástól kb. 8 cm-re lyukakat alakítunk ki, ahova beleszórjuk a magvakat. Egy kis földdel betakarjuk, majd ismét egy kicsit megöntözzük a tetejét. Ahhoz, hogy ki tudjon csírázni, szükséges folyamatosan nedvesen tartani a talajt, így akár 9-10 nap alatt elkezdhetnek növekedni és a szorgos munkánknak látható eredményei lesznek. A csírázást követően már kevesebb víz is elegendő nekik. Ha a növények elérték a 15 cm-es magasságot, már szedhetjük is a magokat és a leveleket. 

Ha csak a levélre van szükségünk, akkor hagyjunk köztük 5 cm-es távolságot. Ha a magjáért, akkor viszont nagyobb helyre van szükség. Tehát fontos előre eldönteni, hogy a magokat szeretnénk felhasználni, vagy inkább a friss leveleket. Ha túl sűrűn nőnének, akkor ritkítsuk ki őket, így segíthetünk nekik a további fejlődésben. 

Miután felhasználtuk az leveleket vagy a magvakat, akkor hagyjunk rajta pár darabot, hogy tovább nőhessen. Hamarosan virágozni fog, ekkor már nem hoznak több levelet. Ha folyamatos termést szeretnénk, akkor jó ötlet, ha pár hetente vetünk el pár magot, így soha nem fogyunk ki a friss korianderből. 

Lehetnek nehézségeink az ületést követően?

Természetesen lehetnek, mint minden növénynél. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy bár szereti a meleget, érzékenyek is rá. Ha bármilyen zavaró tényező éri őket, azonnal elkezdenek felmagzani - ahogy a legtöbb tavaszi finomság is, mint a fejes saláta és a spenót. Így a legfontosabb, hogy megtaláljuk neki a megfelelő helyet. Ha hidegebb helyre tesszük őket, akkor folyamatos napfényre van szüksége, de ha túl meleg területet választunk neki, akkor viszont gondoskodnunk kell az árnyékról. Emellett pedig soha ne hagyjuk kiszáradni, de ne is öntözzük túl, hiszen akkor elrohadnak a gyökerek, majd az egész növény. 

Főként sültek, káposztás ételek, szószok, kolbászok készítésénél, de az uborka és a paprika eltevésében is szerepet játszik, itt azonban a magot egészben kell használni. A levele a közel-keleti, ázsiai konyha kevelt fűszere, de márra már hazánkban is több helyen is termesztik. Itthon főként a levesekhez és salátákhoz használjuk. 

Fontos azonban, hogy a korianderlevél és a koriandermagot ne cseréljük fel. Ezek teljesen különböző ízzel rendelkeznek. Ha a levéllel főzünk, akkor a legjobb, ha frissen adjuk hozzá az ételhez. Használható a petrezselyem helyettesítőjeként, azonban ennek sokkal intenzívebb íze van. A magot őrlés előtt sok esetben megpirítják, így nyerhető ki legjobban az összes aromája. De nem csak a levelét és a magot tudjuk felhasználni. A koriander gyökere fokhagyma helyett is használható. 

Ha bármilyen kérdésed akadna a koriander termesztésével kapcsolatban, akkor nyugodtan írd meg kommentben és segítek, ha tudok. Hamarosan érkezem a cikksorozat következő részével! 

Mondanám, hogy brutálisan hülye kérdés, de sokakban ott a megfelelési kényszer, illetve a tenni akarás, így fontos megvitatni ezt a témát. Már két hete tart a kijárási korlátozás, amely bár nem tiltja, hogy eljárjunk otthonról, jelentősen befolyásolja azt, hogy mikor és hova mehetünk. Jobb esetben családi házban élünk, ahol van egy kisebb kert, de vannak olyanok is, akik lakásban kénytelenek tölteni ezt az időszakot. Így felvetődik a kérdés, hogy mégis mennyit szabad pihenni most, hogy az időnk nagy részét kénytelenek vagyunk otthon tölteni.

Vannak, akik a dolog sűrűjében, a frontvonalon állnak helyet, vannak olyan szerencsésebbek, akik megtarthatták a munkájukat, de home office-ra kényszerültek, de vannak olyanok is, akik sajnos elveszítették az állásukat és már hetek óta egy fillért sem kapnak. Hogy miből élnek meg? Ki tudja? Ezekről viszont számos oldal, magazin és blog ír, így ezt továbbra is meghagynám nekik. 

Ami viszont ezt a cikket illeti, arra szeretnék kitérni, hogy mégis mennyit engedhetünk meg magunknak, ha otthon vagyunk karanténban. Sokan azt gondolják, hogy itt az ideje minden elmaradt dolgot behozni, új hobbikat kipróbálni, szőni vagy arab nyelvet tanulni, esetleg belekezdeni a napi egy órás jógarutinba. Szerintem viszont nem most van itt ezeknek az ideje. Gondoljunk csak bele, mégha nincs is iskolás korú gyermekünk, valószínűleg home office-ban dolgozunk, sokkal több időt szánva rá, mintha nyolc órában az irodában ülnénk. Mindemellett főzünk-mosunk-takarítunk, talán még pékárút is sütünk, hogy ne kelljen minden nap boltba járni. Tehát hidd el, ha azt mondom, bőven elég, amit most csinálsz, ne akard megváltani a világot. Erre Via és Ádám, a Lecsó podcastben hívta fel a figyelmemet, hogy valószínűleg az eddigi normálisnak és mindennapinak tűnő dolgok is épphogy bele fognak férni az idődbe, nemhogy még többet akarj csinálni.

Pihenj! Hidd el, hogy szükséged van rá, főként ebben a nehéz időszakban. És, hogy mennyit? Amennyi jól esik. Tudom, hogy nem erre számítottál, de így van. Senki nem mondhatja meg, hogy mennyi időt szánj magadra, én pedig főleg nem. Te tudod a legjobban, hogy most mennyi "énidőre" van szükséged, és azt is csak te érzed, hogy mikor van erre lehetőséged. Ha téged az olvasás kapcsol ki, akkor tedd azt, ha sportolni szeretsz - feltéve, hogy nem most kezded világmegváltás gyanánt -, akkor tornázz, jógázz, fuss vagy biciklizz. Bármit, ami kikapcsol és feltölt. Ha éppen újra meg akarod élni a gyermekkorodat és színezni szeretnél, akkor fogj egy felnőtt színezőt, és kezdj bele. Ne érdekeljen, hogy mit gondolnak mások arról, hogy mit teszel vagy nem teszel szabadidőben. Csak vágj bele! De mindenképp szánj időt magadra napi szinten a munka és a család mellett, mert a bezártságba és a feladatokba bele fogsz őrülni. 

Lehet, hogy nem fogsz velem egyetérteni, viszont a legrosszabb, amit tehetsz, ha felborítod a napi rutinodat. Ha eddig 6-kor keltél, hogy időben el tudj indulni a munkába, akkor most se akarj 10-ig az ágyban fetrengeni, mert sokkal rosszabbul fogod magad érezni. Próbálj meg egy középutat találni és legkésőbb 8-kor kikászálódni az ágyból, meginni azt a reggeli kávét és elkezdeni a feladataidat. Ha ezt csak tíz óra után próbálod megtenni, el fogsz csúszni, és hiába akarod este befejezni, annak ellenére sem fogod tudni, hogy sokáig aludtál. Lényegében nem leszel sokkal pihentebb, hiszen gondolom éjfél körül feküdtél le, ha nem még annál is később. Ez teljesen felborítja a ritmusodat, amely az évek alatt alakult ki. Ne feledd! Arany középút!

Fontos, hogy már délelőtt is tevékenykedj egy keveset. Ha home office-ban dolgozol, akkor azért, ha valamilyen oknál fogva ezt nem tehetted meg, akkor is próbálj meg minden délelőttre találni magadnak valami feladatot. Hidd el, hogy sokkal kellemesebben fog telni a délután, ha elmondhatod magadról, hogy ma már letettél valamit az asztalra. 

Az is "énidő" lehet, ha főzöl magadnak valami finomat és egészségeset, majd a teraszon, az erkélyen, vagy a konyhában megebédelsz. Ezt követően sokkal jobban fog telni a munka, több energiád és inspirációd lesz a nap további részéhez. Emellett akár délutánra is beiktathatsz egy kis pihenőt, de ha csak este van lehetőséged minderre, az se gond, de mindenképpen szánj magadra egy fél órát vagy egy órát. Mindemellett pedig fontosnak tartom kiemelni, hogyha home office-ban dolgozol, akkor az ne tartson be egész héten, hanem a szombat és a vasárnap csak és kizárólag a családról, rólad és a pihenésről szóljon. De ez nem jelenti, hogy most kell behozni a lemaradást és megtanulni mindent, amire eddig nem volt időt, hanem azt, hogy ebben a felfordulásban, ebben a nem mindennapi helyzetben is élj egy kicsit és gondoskodj magadról. 

Ne érezd magad rosszul, ha egyik nap többet pihensz, mint máskor. Nem ez fog meghatározni és nem emiatt dől össze a világ. Folyamatosan stresszelünk, hiszen nem tudjuk, hogy ez a helyzet meddig fog tartani, ez pedig hatással van a hormonokra, a kedvünkre és a lelki állapotunkra egyaránt. Nem várhatod el magadtól, hogy minden nap ugyanolyan aktív legyél, főleg, hogy valószínűleg ez korábban sem volt így. Az biztos, hogy sokkal nagyobb teher nehezedik ránk most, hiszen bizonyítanunk kell, hogy otthonról is tudunk ugyanolyan munkát végezni, mint az irodából, viszont mindezt sokkal nehezebben valósítjuk meg. Nincs senki és semmi, ami motiváljon bennünket, nagy részt egyedül vagyunk, a főnök sem rúg minket seggbe, ha nem haladunk, de nem is dícsér, ha valamit jól csináltunk. Fontos tehát, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy szükségünk van pihenésre, szükségünk van könnyedebb napokra, amikor nem a feladatlistánkat akarjuk teljes egészében kivégezni.

Nem baj, ha nem jut idő mindenre. Nem baj, ha néha depresszióba esünk. Nem baj, ha a stressz miatt többet eszünk. Nem baj, ha nem sportolunk minden nap és az sem baj, ha nincs meg a napi tízezer lépés. Nem baj, ha egyik nap rendelünk valami finomat, mert nincs kedvünk főzni. Nem baj, ha szerdán 11-ig alszunk, pedig a többi nap sikerül már hétkor elindítani a napot. Nem baj, ha morcosak vagyunk és veszekszünk a párunkkal vagy családtagjainkkal. Semmi sem baj, mert ez a helyzet sem normális. Nem a te hibád, ne stresszelj azon sem, hogy mikor ér véget. Ezt sajnos se te, se a tudósok, se senki nem tudja megmondani. Próbáld meg a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből úgy, hogy megmaradjon az egészséged és lelkileg se menj tönkre. Egyszer véget ér ez a sötét időszak, akkor majd máshogy tekintünk minderre. Legyél a családoddal, vagy pároddal, vagy akivel együtt élsz és beszélgessetek, töltsetek minél több időt együtt, hiszen most ez a helyzet, és ez ellen nem tehetsz semmit. Iktassatok be filmezős estéket, amikor főztök valami finomat és összebújva megnézitek a kedvenc alkotásotokat. A pihenés mindennél fontosabb!