Szinte mindenki agyában átfutott már a diploma kérdése. Szükségem van rá? Biztos, hogy ezt akarom? Képes vagyok végigcsinálni azt a négy-öt-hat vagy akár több évet? Vannak, akik rájönnek, hogy nem ez az egyetlen út. De vajon van élet diploma nélkül?

Mindig azt halljuk, hogy a sikerért meg kell dolgozni. De ehhez vajon szükségünk van-e felsőoktatási képzésre? Az oklevél nem garancia semmire. A mai világban hiába van valakinek egy, kettő vagy akár még ennél is több végzettsége, sok esetben sajnos így is csak lézengenek a világban, vagy takarítanak valamelyik külföldi szálloda mosdójában. Ezzel nincs is semmi gond, de ha tudod, hogy nem akarsz itthon maradni, vagy fogalmad sincs, hogy melyik szakra jelentkezz, akkor nem érdemes belekezdeni. Csak azért elmenni egyetemre, hogy legyen egy diplomád, felesleges. Attól nem leszel se sikeresebb, se okosabb, se gazdagabb, se több. A diploma nem belépő egy könnyű és sikeres élet kapujába. Bizonyos kereteken belül biztosan több lehetőséged lesz, de ahhoz szeretned is kell a szakmádat.

Az, hogy valakinek diplomája van, nem jelenti, hogy okosabb vagy intelligensebb, mint bármelyik embertársa. Sőt! Sok esetben sajnos nagyképűséggel és egoizmussal jár. Azért álljunk meg egy szóra. Nem írok le senkit, aki egyetemet végzett, hiszen én is megtettem, lassan második alkalommal is. Egyszerűen csak azt próbálom elmondani, hogy az oklevél nem egyenlő azzal, amit az egyén tud. Hasonlatként tudnám említeni a nyelvvizsgák esetét. Van, aki kínkeservvel megszerezte, de meg sem tud szólalni az adott nyelven. Viszont van olyan is, aki anyanyelvi szinten beszél idegennyelvet, de esze ágában sincs elmenni vizsgázni belőle. Mert minek? A legtöbb helyen nem a papírt fogják kérni, hanem az aktív nyelvtudást, amit jó esetben már az első interjú alkalmával letesztelnek.

Megkockáztatom azt is, hogy ha összehasonlítunk két huszonöt éves fiatalt, akkor nagy lesz a különbség. Vegyük azt, hogy az egyikük most szerezte meg a diplomáját, tehát szinte semmilyen munkatapasztalattal nem rendelkezik, a másikuk viszont az érettségit követően elvégzett egy szakmát - legyen az OKJ-s, vagy egy kétéves szakképzés -, majd nagyjából húsz évesen el is helyezkedett benne. Jó esetben szereti, amit csinál, tehát már öt éve folyamatosan fejlődik, tapasztalatokat gyűjt és tanul. Mert így is lehet, nem csak iskolában. Tehát a két huszonöt éves közül vajon melyik érzi magát jobban? Melyikük gondolja úgy, hogy elért már valamit az életben? 

Persze ez egy nagyon szélsőséges példa és még egyszer mondom, nem akarok egy diplomás embert sem leírni, de ezen azért érdemes elgondolkodni. Főleg azoknak, akik nem tudják, hogy mit kezdjenek az életükkel, vagy azon tanakodnak, hogy mennyire is éri meg végigtanulni négy évet? 

Ahhoz, hogy valamit jól csinálj, hogy valamit létrehozz, bőven elég a kreativítás, a motiváció és a hit. Ha megfelelően eltervezel valamit, aminek minden egyes részlete a helyén van, akkor nem érhet csalódás és ezt nem az egyetemen fogod megtanulni, hanem az életben. Az iskolapadban inkább elméleti tudásra teszel szert, ami jól néz ki egy állásinterjún, de ahhoz, hogy jól tudd végezni a munkádat, már tapasztalat és akarás is kell. 

Ha mégis fontosnak tartod a diplomát és ezzel szeretnél magadnak biztos jövőt, akkor van néhány dolog, amire oda kell figyelned. Az első, hogy olyan szakot válassz, ami érdekel, amiről tudod, hogy az oklevél megszerzését követően tudsz majd mit kezdeni. Minden, hogy ez egy rajztanári végzettség, vagy jogász képzés. A lényeg, hogy szeresd csinálni és a szíved és lelked is beletedd. Ha valamit igazán szeretsz, akkor azt előbb vagy utóbb sikerre fogod vinni. Csak hinned kell benne!

Ha megvan a szak és elkezdted az egyetemet, akkor ne feledkezz meg a feladatokon és könyveken túl egyéb ismeretekre is szert tenni. Használd ki az egyetem minden előnyét. Iratkozz be olyan kurzusokra, amelyek bár nem kötelezően elvégezendőek, de téged érdekelnek. Amiről úgy gondolod, hogy hasznos lehet a későbbiekben. Emellett használd bátran az iskola könyvtárát, ahol millió és egy kötet közül válogathatsz. Hidd el, ekkor még sok időd van a tudásod gyarapítására, később már kevésbé engedheted meg ezt magadnak.

Nem könnyű eldönteni, hogy mit akarsz. Megmondom őszintén, hogy nekem sem ment. Az érettségit követően egy évet kihagytam és külföldön dolgoztam, amíg javítottam a nyelvtudásomon és elgondolkodtam azon, hogy mit is akarok az életben. Szeretem a végzettségemet, ezen belül is dolgozom, de később úgy döntöttem, hogy szükségem van egy diplomára, amit már főállás mellett próbálok megszerezni. Ha minden sikerül, januárban végzek. Tehát később is tanulhatsz, munka mellett is van rá lehetőséged, ha valóban ezt akarod. Nekem hatalmas sikerélmény, hogy így is végig tudom csinálni, legalábbis nagyon remélem. Nem mondom, hogy nem lett volna könnyebb nappalira járni és csak erre koncentrálni, de nem akartam még négy évet lehúzni az egyetemen, hogy aztán közelebb a harminchoz mint a húszhoz, semmi tapasztalattal próbáljak meg elhelyezkedni.

Mérlegelj és dönts! Ne feledd, ez csak tőled függ és rajtad múlik!