Már közel két hónapja, hogy szinte teljesen felfordult az életünk. A koronavírus hatására bezártak az iskolák, sokakat elküldtek a munkahelyükről, home office-ra kényszerültek, vagy csak otthon ücsörögnek és várják a végét ennek az időszaknak. Bárki is vagy, ne feledd, hogy ezzel most nem vagy egyedül.

Március 15-e idén kicsit máshogy alakult, hiszen ezt követően jöttek az intézkedések, amelyek egyre jobban lekorlátoztak bennünket. Az utolsó szombati munkanapomon nem is sejtettem, hogy a következő kedden már csak a holmimért megyek be. Elhoztam mindent, amire esetleg szükségem lehet, kiürítettem a hűtőt, hazacipeltem mindent, amit nem tudok nélkülözni pár hétre. Aztán ebből a pár hétből másfél hónap lett.

A turizmuson belül nem mi vagyunk az egyedüliek, akik azonnali bezárásra kényszerültek. Nem kisvállalkozónál dolgozom, ahol eldönthették, hogy mi legyen a cég sorsa. Nekünk aznap le kellett húzni a rolót és azóta nem is jártam arra. Persze hiányzik a hely, de megmondom őszintén, hogy nekem ez az időszak nagyon jókor jött. Jó ideje küszködöm, így most van időm átgondolni mindent. Pihenni, olvasni, kreatívkodni, kertészkedni és sportolni. Egy percet sem unatkozom, mert végre arra van időm, amire akarom és akkor, amikor akarom. De, hogy mi lesz ezek után? Nem tudom, ahogy senki sem.

Ahogy közzétették, május 3-át követően a dolgok megváltoznak. Enyhítésre lehet számítani, de ez közel sem azt jelenti, hogy vége a korlátozásoknak és szabadon mozoghatunk a világban. Az idei évben nagyvalószínűséggel lemondhatunk a távoli nyaralásokról, külföldi úticélokról. Talán belföldön lesz lehetőségünk pár napra kikapcsolódni, ám nagyon kevesünknek marad erre kerete. A családok nagy része a megtakarításaikat élik fel, vagy már azok is elfogytak. Az utolsó utáni lenne most nekik repjegyre költeni. Tehát hiába is indítanák újra azonnali hatájjal a gazdaságot, ennek előnyeit a turizmus még sokáig nem élvezheti. Ahogy az én munkahelyem sem, ahol főként iskolás és óvodás csoportokat fogadunk. Nálunk most lehetett volna a nagy forgalom, ám ezt idén elfelejthetjük, a nyári táborosokkal egyetemben.

Az, hogy mi lesz májusban és a nyáron, senki sem tudja. Sajnos az embereknek a megélhetésre sem nagyon maradt pénzük. Gondok lesznek a nyári szabadságokkal, így a gyermekek elhelyezésével is. A szülők már most matekoznak, hogy hova tudják eltenni a kicsiket. Át kell gondolniuk a kiadásokat, a jövőt, hogy az elkövetkezendő időszakot miként sikerül majd átvészelni az egész családnak.


Sok minden változni fog, hiszen jó ideig nem térhetünk még vissza a régi jól megszokott kerékvágásba. A távolságtartás továbbra is fontos eleme lesz a védekeznésnek, de elfelejthetjük a nagyobb összejöveteleket mint a koncertek, fesztiválok, kirakodóvásárok és társaik. Azt senki sem tudja, hogy mindezek mikor lehetnek ismét részei az életünknek, de reménykedjünk, hogy hamarosan engedélyezik majd a nagyobb eseményeket.

Azt, hogy mi vár ránk, senki sem tudja. Sem a WHO, sem a magyar kormány, se mi magunk. Egyelőre arról is kevés információ van, hogy mindez milyen hatással lesz a gazdaságra, a munkanélküliségre és a kulturális szférára. Sokan fognak még szenvedni az elkövetkezendő időszakban és sajnos 2021 előtt nem is várható hatalmas javulás ezen a téren.

Ettől függetlenül ki kell tartanunk és átvészelni ezt az időszakot, hiszen mindig minden változik. A jót rossz követi, a rosszat pedig jó. A fontos, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük most is, így legalább magunkat nem hibáztathatjuk.