Kiskorom óta imádok utazni. Édesanyámmal és a nővéremmel évi több alkalommal is felkerekedtünk, hogy bejárjuk az országot. Vagyok olyan szerencsés, hogy már 18 éves korom előtt több alkalommal eljutottam külföldre. Az ehhez fűződő szeretetem csak fokozódott, amikor három hónapig külföldön dolgoztam, majd a tanulmányaimat is turisztikán végeztem el. Nem volt megállás, már akkor felötlött a fejemben, hogy nem tudom mikor, de biztos vagyok benne, hogy egyszer egyedül is útra kelek. De nem ám az országon belül! 

Tavaly augusztusban már több mint két éve dolgoztam, mellette pedig az ötödik félévemet tapostam levelező tagozaton. Régóta voltam már magam alatt, küzdöttem mentális problémákkal. Ekkor ötlött a fejembe, hogy itt az ideje annak a nagy álomnak, hogy repülőre üljek és elutazzam valahova, ahol csak és kizárólag azt csinálok, amit akarok, azt nézek meg, amit szeretnék és legfőképpen mindezt egyedül tegyem.

Már júliusban elkezdtem azon gondolkodni, hogy ezt a második repülős utamat valóban egyedül akarom-e megtenni. Első körben szerettem volna vinni magammal valakit, de aztán valahogy úgy alakult, hogy rájöttem, nekem erre most egyedül van szükségem. A helyszín még nagy kérdés volt. Először csak nézegelődtem, hogy mikor tudnám megoldani mindezt. A tanulás mellett nem sok szabadságom maradt, így kérdéses volt, hogy hova tudom beilleszteni ezt az utazást. Adott volt az október 23-ai "hosszú hétvége", így arra esett a választásom. Tudniillik én hétfőn nem dolgozom, így egy napos szabadsággal megúsztam a dolgot. 

Megvolt az időpont és a terv is, hogy egyedül megyek. Már csak a helyszín kellett. Szóba jött Amszterdam, Spanyolország, de tulajdonképpen szinte minden európai helyszín, ahova kedvező áron tudtam volna elutazni. Sosem vágytam Angliába, de azért csak-csak befurakodott a képbe egy-egy repjegy, ami Londonba szólt. Hosszas huza-vona után úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem ez. A Brexit miatt amúgy is kétséges volt, hogy mikor tudnék egyáltalán kijutni oda a későbbiekben. Szeptember első hetében lefoglaltam hát azt a repjegyet. Ekkor még nem tudatosult bennem, hogy én ezt tényleg meglépem. Tegyük hozzá, hogy én német kéttannyelvűs voltam, az angol csak második nyelvem volt és bár teljesen jól megértem, a beszéddel még vannak gondjaim. De nem számított, tudtam, hogy megcsinálom.

Megvolt az időpont és a repjegy. A szállás kiválasztása megint egy hosszasabb művelet volt. Tudtam, hogy airbnb-n találni fogok magamnak valamit, ám nem számoltam azzal, hogy túl közeli időpontot tűztem ki. A kiadó lakások nagy része elkelt, ráadásul Londonban inkább szobákat van lehetőség kivenni, mintsem egy egész apartmant. Ezzel nekem nem volt gondom, ám nehezen döntöttem el, hogy egy 9 milliós főváros melyik részére is kéne mennem. Mivel a gépem Lutonba érkezett meg, így próbáltam ehhez keresni valami közeli helyet. Persze nem volt ez olyan egyszerű. Végül egy nagyon kedves hölgynél foglaltam, amit végül egy percig sem bántam meg. Első körben írtam neki, hogy szeretném letenni a holmimat előbb mint este hat, ugyanis csak akkor lehetett volna átvenni a szobát. De most figyeljetek! A hölgy amúgy dolgozik és pont azon a napon volt szabadságon, így azt írta, hogy nyugodtan menjek, lerakhatom a bőröndömet. Ehhez is szerencse kell! Így tehát megvolt mindenem, amire szükségem volt, hogy elinduljak.

Ezt követte a helyszínek kiválasztása, hogy mit szeretnék megnézni. Egy dolgot tudtam, hogy Brighton-t nem hagyhatom ki. Nagyjából három éve vágyom arra, hogy egyszer eljuthassak oda, nem véletlen, hogy végül saját magamnak is rábólintottam a londoni útra. A másik nagy vágyam természetesen a Harry Potter stúdió volt, amit kis naívan azt hittem, ráérek lefoglalni. Nos, már szeptember elején nem volt egy darab hely sem arra az évre. Így ezt meggyászolva, keresgéltem tovább. Kész terveket szőttem arról, hogy mikor és hova fogok menni. Tudtam, hogy az első napon nem utazom sehova, muszáj először felfedeznem Londont és csak utána mehetek a tengerpartra. Ennek alapján állítottam össze a látnivalók listáját. 

A repjegy, a szállás és a látnivalók listája után jöhetett a konkrét tervezés, pénzügyek és az apróságok. Az Utazz egyedül következő részében elmesélem, hogy jutottam ki és miket láttam Európa legnépesebb fővárosában.