Mezítlábas gondolatok

Három éve dolgozom. Nagy szerencsém volt, amikor gyakorlat közben azonnal fel is ajánlották, hogy ősszel visszatérhetek a céghez. Persze ez nem azt jelentette, hogy sosem néztem utána a munkalehetőségeknek. Egyetem előtt ugyanis egyszer már kikerültem a munka világába, akkor aztán voltak gondjaim. A legtöbb álláshirdetésben mit olvasunk? Elvárás: 3-5 szakmai tapasztalat.

A 20on.hu cikkei már számtalanszor megihlettek. Aktuális, értelmes, velős bejegyzéseket gyártanak. Nem cicomáznak, röviden és tömören fogalmazzák meg azt, amire néha még én sem vagyok képes. Legutóbb is egy hasonló irományról jutott eszembe, hogy milyen elvárásokat támasztanak elénk, fiatalokra. Nem az a gond, hogy egy felsővezetőtől elvárják, hogy több évnyi tudással rendelkezzenek. Ott a probléma, hogy fiatal legyél, lehetőleg ne pályakezdő, de ha mégis, akkor is rendelkezz minimum 3-5 éves szakmai tapasztalattal. Most komolyan? Hogyan szerezzük meg?

Jó esetben a középiskola után azonnal egyetemre megyünk, vagy szerzünk egy szakmát. Két éves képzés esetén minimum 20-21 évesek leszünk, ha alapképzésre megyünk, akkor pedig 22 évesek is elmúltunk. (Egyéb képzéseknél, mint az orvosi, még a 24-et is betöltöttük, bár esetükben nem gond a szakmai tapasztalat.) De akkor nincs csúszás, nincs ötéves középiskolai képzés, nincs semmi. Csak suli és suli. Aztán eszedbe juthat a mesterképzés, de akkor már rég gondban vagy. 

Alapesetben 25 éves korodig számítasz pályakezdőnek. Ha ezt a kort meghaladtad, akkor ugyanolyan munkavállaló vagy, mint bárki más. Ezzel csak az a gond, hogy 25 év felett nincs tapasztalatod, akkor előbb választanak bárki mást helyetted egy adott állásra. Hogy miért? Mert támogatást már nem kapnak utánad, ráadásul túl sok a macera a betanítással. 

Én 22 voltam, amikor lehetőséget kaptam, de még én is tapasztaltam, hogy sokan nem veszik figyelembe, hogy most jöttem ki az egyetemről. Tök természetesnek veszik, hogy főállásban dolgozol és mindent tudsz. De ez közel sincs így. Tudtam, hogy mi az a szerződés, de megírni egyet? Iktatni? Érkeztetni? Megrendelőt gyártani? Leszervezni egy 500 fős rendezvényt? Ezek egy része ismeretlen volt számomra. Nagy szerencsém volt, hogy a közvetlen főnököm tisztában volt azzal, hogy fiatal vagyok és valahol el kell kezdenem. Sokszor beledobott a munka közepébe, de el is mondta, hogy azért teszi, hogy meglássa, miként boldogulok. Ott volt mindig, ha szükségem volt egy kis segítségre, de ezzel nem mindenki volt így.

Cégen belül sokszor előfordult, hogy nem értették, mit nem tudok ezen? Hiszen itt voltam gyakorlaton, nekem ezt tudnom kéne. Ahha, hogyne. Még valami? 

Nem mondom, hogy mindenhol így van. Sőt, tisztában vagyok vele, hogy nagyobb városokban kevesebb a probléma. De az biztos, hogy fiatalon munkát találni nem könnyű művelet, főleg nem most, a koronavírus idején. Nem csak a friss diplomások kutatnak lehetőségek után, hanem több százezer magyar ember. A legtöbb esetben a hirdetéseknél továbbra is ott szerepel a 3-5 éves szakmai tapasztalat, mint elvárás. Tehát huszonévesként versenyezhetsz az idősebb korosztállyal, akiknek nagy szükségük van az állásra, hiszen már hónapok óta munkanélkülinek számítanak. De vajon mennyi esélyed van?

Őszintén szólva nem sok. Az ismerettségi körömben is van, aki most végzett és próbál munkát találni, de szinte esélytelen. Sem én, sem sok korombeli nem számít válogatósnak. Szerintem az intelligensebb társaim már elfogadták, hogy ugyanúgy a gödör aljáról kell kezdeniük, ahogy az régen is volt. A létrát meg kell mászni, csakhogy szinte már az első fokra is lehetetlen feljutni. 

Vállalj el több mindent. Muszáj tapasztalatot gyűjteni, mégha azt adminisztrációval vagy gyári munkával is kezded. Persze szakmádhoz igazítva. Lehet önkénteskedni, online munkát elvállalni. Szinte bármilyen lehetőséggel élni kell ahhoz, hogy a mai világban boldogulni tudj. Aztán jönnek az ajánlatok és az állások, csak nem biztos, hogy ha rágörcsölsz, akkor azonnal találni fogsz. Főleg nem most és, ha nem Pesten élsz. Lépj ki egy kicsit az álomvilágodból, hogy diplomád van és innentől nem kell megdolgoznod a lehetőségekért és a pénzedért. Ez nem így megy. Attól, hogy papírod van, nem vagy több, mint a társaid. Lehetséges, hogy az oklevéllel nem rendelkező 35 éves sokkal többet tud nálad, mert már van egy kis élet- és munkatapasztalata. Fogadd el, ha egy munkatársad vagy egy idősebb ember tanácsokkal lát el. Ne háborodj fel, ha elmondja, hogy nem jó, amit csinálsz. Sokat kell hallgatnod, nem te vagy a legjobb és a legokosabb. Sőt, valószínű, hogy egyelőre te vagy a legtapasztalatlanabb, akinek még rengeteget kell fejlődnie.

Magamból kiindulva, három év alatt mérföldeket fejlődtem. Bár én egy két éves képzést végeztem, majd azonnal munkába is álltam, közben levelezőn végzem az alapképzést. Ezt remélhetőleg januárban be is fejezem. Nem volt egyszerű, hiszen a cég nem támogatott sem pénzügyileg, sem szabadságok terén. Az elmúlt három évben szinte egy napot sem tudtam úgy igazán kivenni, hiszen tudtam, szükségem lesz még rá a pénteki és szombati iskolai napok során. Arról nem beszélve, hogy nem keresek sokat és az első négy félévet ki kellett fizetnem. Szóval, ha bárki azt hiszi, hogy ezzel a módszerrel egyszerűbb lesz az élete, akkor el kell keserítenem. Annyi előnyöm van, hogy 25 éves létemre hamarosan lesz egy diplomám és rendelkezem három éves szakmai tapasztalattal. De azt is tudom, hogy így sem fognak hozzám vágni álommunkákat.

Fejlődnünk kell és elfogadni, hogy bár a helyzet igazságtalan és szinte teljesíthetetlen, de máshogy nem jutunk előrébb. Régen sem volt egyszerűbb magasabb pozícióba kerülni és sajnos most sem az. Tudom, hogy 3-5 év rengeteg idő, amit elvárnak, viszont a helyzeten nem tudunk változtatni. Alkalmazkodni kell, valamilyen megoldást találni, hogy suli végével is legyen tapasztalatunk. Fentebb írtam is pár tippet, de a diákmunkák, nyári lehetőségek is sokat dobnak az önéletrajzokon. A lényeg, hogy lássák: ti igenis hajlandóak vagytok dolgozni akár szabadidőtökben is. Lesznek cégek, akik elfogadják, hogy kezdő vagy és segítenek beletanulni az életbe, de összességében neked kell megvívnod ezt a harcot. Hiába várnak el tőled, sokat egyedül te tehetsz azért, hogy előrébb juss. 

Szinte mindenki agyában átfutott már a diploma kérdése. Szükségem van rá? Biztos, hogy ezt akarom? Képes vagyok végigcsinálni azt a négy-öt-hat vagy akár több évet? Vannak, akik rájönnek, hogy nem ez az egyetlen út. De vajon van élet diploma nélkül?

Mindig azt halljuk, hogy a sikerért meg kell dolgozni. De ehhez vajon szükségünk van-e felsőoktatási képzésre? Az oklevél nem garancia semmire. A mai világban hiába van valakinek egy, kettő vagy akár még ennél is több végzettsége, sok esetben sajnos így is csak lézengenek a világban, vagy takarítanak valamelyik külföldi szálloda mosdójában. Ezzel nincs is semmi gond, de ha tudod, hogy nem akarsz itthon maradni, vagy fogalmad sincs, hogy melyik szakra jelentkezz, akkor nem érdemes belekezdeni. Csak azért elmenni egyetemre, hogy legyen egy diplomád, felesleges. Attól nem leszel se sikeresebb, se okosabb, se gazdagabb, se több. A diploma nem belépő egy könnyű és sikeres élet kapujába. Bizonyos kereteken belül biztosan több lehetőséged lesz, de ahhoz szeretned is kell a szakmádat.

Az, hogy valakinek diplomája van, nem jelenti, hogy okosabb vagy intelligensebb, mint bármelyik embertársa. Sőt! Sok esetben sajnos nagyképűséggel és egoizmussal jár. Azért álljunk meg egy szóra. Nem írok le senkit, aki egyetemet végzett, hiszen én is megtettem, lassan második alkalommal is. Egyszerűen csak azt próbálom elmondani, hogy az oklevél nem egyenlő azzal, amit az egyén tud. Hasonlatként tudnám említeni a nyelvvizsgák esetét. Van, aki kínkeservvel megszerezte, de meg sem tud szólalni az adott nyelven. Viszont van olyan is, aki anyanyelvi szinten beszél idegennyelvet, de esze ágában sincs elmenni vizsgázni belőle. Mert minek? A legtöbb helyen nem a papírt fogják kérni, hanem az aktív nyelvtudást, amit jó esetben már az első interjú alkalmával letesztelnek.

Megkockáztatom azt is, hogy ha összehasonlítunk két huszonöt éves fiatalt, akkor nagy lesz a különbség. Vegyük azt, hogy az egyikük most szerezte meg a diplomáját, tehát szinte semmilyen munkatapasztalattal nem rendelkezik, a másikuk viszont az érettségit követően elvégzett egy szakmát - legyen az OKJ-s, vagy egy kétéves szakképzés -, majd nagyjából húsz évesen el is helyezkedett benne. Jó esetben szereti, amit csinál, tehát már öt éve folyamatosan fejlődik, tapasztalatokat gyűjt és tanul. Mert így is lehet, nem csak iskolában. Tehát a két huszonöt éves közül vajon melyik érzi magát jobban? Melyikük gondolja úgy, hogy elért már valamit az életben? 

Persze ez egy nagyon szélsőséges példa és még egyszer mondom, nem akarok egy diplomás embert sem leírni, de ezen azért érdemes elgondolkodni. Főleg azoknak, akik nem tudják, hogy mit kezdjenek az életükkel, vagy azon tanakodnak, hogy mennyire is éri meg végigtanulni négy évet? 

Ahhoz, hogy valamit jól csinálj, hogy valamit létrehozz, bőven elég a kreativítás, a motiváció és a hit. Ha megfelelően eltervezel valamit, aminek minden egyes részlete a helyén van, akkor nem érhet csalódás és ezt nem az egyetemen fogod megtanulni, hanem az életben. Az iskolapadban inkább elméleti tudásra teszel szert, ami jól néz ki egy állásinterjún, de ahhoz, hogy jól tudd végezni a munkádat, már tapasztalat és akarás is kell. 

Ha mégis fontosnak tartod a diplomát és ezzel szeretnél magadnak biztos jövőt, akkor van néhány dolog, amire oda kell figyelned. Az első, hogy olyan szakot válassz, ami érdekel, amiről tudod, hogy az oklevél megszerzését követően tudsz majd mit kezdeni. Minden, hogy ez egy rajztanári végzettség, vagy jogász képzés. A lényeg, hogy szeresd csinálni és a szíved és lelked is beletedd. Ha valamit igazán szeretsz, akkor azt előbb vagy utóbb sikerre fogod vinni. Csak hinned kell benne!

Ha megvan a szak és elkezdted az egyetemet, akkor ne feledkezz meg a feladatokon és könyveken túl egyéb ismeretekre is szert tenni. Használd ki az egyetem minden előnyét. Iratkozz be olyan kurzusokra, amelyek bár nem kötelezően elvégezendőek, de téged érdekelnek. Amiről úgy gondolod, hogy hasznos lehet a későbbiekben. Emellett használd bátran az iskola könyvtárát, ahol millió és egy kötet közül válogathatsz. Hidd el, ekkor még sok időd van a tudásod gyarapítására, később már kevésbé engedheted meg ezt magadnak.

Nem könnyű eldönteni, hogy mit akarsz. Megmondom őszintén, hogy nekem sem ment. Az érettségit követően egy évet kihagytam és külföldön dolgoztam, amíg javítottam a nyelvtudásomon és elgondolkodtam azon, hogy mit is akarok az életben. Szeretem a végzettségemet, ezen belül is dolgozom, de később úgy döntöttem, hogy szükségem van egy diplomára, amit már főállás mellett próbálok megszerezni. Ha minden sikerül, januárban végzek. Tehát később is tanulhatsz, munka mellett is van rá lehetőséged, ha valóban ezt akarod. Nekem hatalmas sikerélmény, hogy így is végig tudom csinálni, legalábbis nagyon remélem. Nem mondom, hogy nem lett volna könnyebb nappalira járni és csak erre koncentrálni, de nem akartam még négy évet lehúzni az egyetemen, hogy aztán közelebb a harminchoz mint a húszhoz, semmi tapasztalattal próbáljak meg elhelyezkedni.

Mérlegelj és dönts! Ne feledd, ez csak tőled függ és rajtad múlik!