Három éve dolgozom. Nagy szerencsém volt, amikor gyakorlat közben azonnal fel is ajánlották, hogy ősszel visszatérhetek a céghez. Persze ez nem azt jelentette, hogy sosem néztem utána a munkalehetőségeknek. Egyetem előtt ugyanis egyszer már kikerültem a munka világába, akkor aztán voltak gondjaim. A legtöbb álláshirdetésben mit olvasunk? Elvárás: 3-5 szakmai tapasztalat.

A 20on.hu cikkei már számtalanszor megihlettek. Aktuális, értelmes, velős bejegyzéseket gyártanak. Nem cicomáznak, röviden és tömören fogalmazzák meg azt, amire néha még én sem vagyok képes. Legutóbb is egy hasonló irományról jutott eszembe, hogy milyen elvárásokat támasztanak elénk, fiatalokra. Nem az a gond, hogy egy felsővezetőtől elvárják, hogy több évnyi tudással rendelkezzenek. Ott a probléma, hogy fiatal legyél, lehetőleg ne pályakezdő, de ha mégis, akkor is rendelkezz minimum 3-5 éves szakmai tapasztalattal. Most komolyan? Hogyan szerezzük meg?

Jó esetben a középiskola után azonnal egyetemre megyünk, vagy szerzünk egy szakmát. Két éves képzés esetén minimum 20-21 évesek leszünk, ha alapképzésre megyünk, akkor pedig 22 évesek is elmúltunk. (Egyéb képzéseknél, mint az orvosi, még a 24-et is betöltöttük, bár esetükben nem gond a szakmai tapasztalat.) De akkor nincs csúszás, nincs ötéves középiskolai képzés, nincs semmi. Csak suli és suli. Aztán eszedbe juthat a mesterképzés, de akkor már rég gondban vagy. 

Alapesetben 25 éves korodig számítasz pályakezdőnek. Ha ezt a kort meghaladtad, akkor ugyanolyan munkavállaló vagy, mint bárki más. Ezzel csak az a gond, hogy 25 év felett nincs tapasztalatod, akkor előbb választanak bárki mást helyetted egy adott állásra. Hogy miért? Mert támogatást már nem kapnak utánad, ráadásul túl sok a macera a betanítással. 

Én 22 voltam, amikor lehetőséget kaptam, de még én is tapasztaltam, hogy sokan nem veszik figyelembe, hogy most jöttem ki az egyetemről. Tök természetesnek veszik, hogy főállásban dolgozol és mindent tudsz. De ez közel sincs így. Tudtam, hogy mi az a szerződés, de megírni egyet? Iktatni? Érkeztetni? Megrendelőt gyártani? Leszervezni egy 500 fős rendezvényt? Ezek egy része ismeretlen volt számomra. Nagy szerencsém volt, hogy a közvetlen főnököm tisztában volt azzal, hogy fiatal vagyok és valahol el kell kezdenem. Sokszor beledobott a munka közepébe, de el is mondta, hogy azért teszi, hogy meglássa, miként boldogulok. Ott volt mindig, ha szükségem volt egy kis segítségre, de ezzel nem mindenki volt így.

Cégen belül sokszor előfordult, hogy nem értették, mit nem tudok ezen? Hiszen itt voltam gyakorlaton, nekem ezt tudnom kéne. Ahha, hogyne. Még valami? 

Nem mondom, hogy mindenhol így van. Sőt, tisztában vagyok vele, hogy nagyobb városokban kevesebb a probléma. De az biztos, hogy fiatalon munkát találni nem könnyű művelet, főleg nem most, a koronavírus idején. Nem csak a friss diplomások kutatnak lehetőségek után, hanem több százezer magyar ember. A legtöbb esetben a hirdetéseknél továbbra is ott szerepel a 3-5 éves szakmai tapasztalat, mint elvárás. Tehát huszonévesként versenyezhetsz az idősebb korosztállyal, akiknek nagy szükségük van az állásra, hiszen már hónapok óta munkanélkülinek számítanak. De vajon mennyi esélyed van?

Őszintén szólva nem sok. Az ismerettségi körömben is van, aki most végzett és próbál munkát találni, de szinte esélytelen. Sem én, sem sok korombeli nem számít válogatósnak. Szerintem az intelligensebb társaim már elfogadták, hogy ugyanúgy a gödör aljáról kell kezdeniük, ahogy az régen is volt. A létrát meg kell mászni, csakhogy szinte már az első fokra is lehetetlen feljutni. 

Vállalj el több mindent. Muszáj tapasztalatot gyűjteni, mégha azt adminisztrációval vagy gyári munkával is kezded. Persze szakmádhoz igazítva. Lehet önkénteskedni, online munkát elvállalni. Szinte bármilyen lehetőséggel élni kell ahhoz, hogy a mai világban boldogulni tudj. Aztán jönnek az ajánlatok és az állások, csak nem biztos, hogy ha rágörcsölsz, akkor azonnal találni fogsz. Főleg nem most és, ha nem Pesten élsz. Lépj ki egy kicsit az álomvilágodból, hogy diplomád van és innentől nem kell megdolgoznod a lehetőségekért és a pénzedért. Ez nem így megy. Attól, hogy papírod van, nem vagy több, mint a társaid. Lehetséges, hogy az oklevéllel nem rendelkező 35 éves sokkal többet tud nálad, mert már van egy kis élet- és munkatapasztalata. Fogadd el, ha egy munkatársad vagy egy idősebb ember tanácsokkal lát el. Ne háborodj fel, ha elmondja, hogy nem jó, amit csinálsz. Sokat kell hallgatnod, nem te vagy a legjobb és a legokosabb. Sőt, valószínű, hogy egyelőre te vagy a legtapasztalatlanabb, akinek még rengeteget kell fejlődnie.

Magamból kiindulva, három év alatt mérföldeket fejlődtem. Bár én egy két éves képzést végeztem, majd azonnal munkába is álltam, közben levelezőn végzem az alapképzést. Ezt remélhetőleg januárban be is fejezem. Nem volt egyszerű, hiszen a cég nem támogatott sem pénzügyileg, sem szabadságok terén. Az elmúlt három évben szinte egy napot sem tudtam úgy igazán kivenni, hiszen tudtam, szükségem lesz még rá a pénteki és szombati iskolai napok során. Arról nem beszélve, hogy nem keresek sokat és az első négy félévet ki kellett fizetnem. Szóval, ha bárki azt hiszi, hogy ezzel a módszerrel egyszerűbb lesz az élete, akkor el kell keserítenem. Annyi előnyöm van, hogy 25 éves létemre hamarosan lesz egy diplomám és rendelkezem három éves szakmai tapasztalattal. De azt is tudom, hogy így sem fognak hozzám vágni álommunkákat.

Fejlődnünk kell és elfogadni, hogy bár a helyzet igazságtalan és szinte teljesíthetetlen, de máshogy nem jutunk előrébb. Régen sem volt egyszerűbb magasabb pozícióba kerülni és sajnos most sem az. Tudom, hogy 3-5 év rengeteg idő, amit elvárnak, viszont a helyzeten nem tudunk változtatni. Alkalmazkodni kell, valamilyen megoldást találni, hogy suli végével is legyen tapasztalatunk. Fentebb írtam is pár tippet, de a diákmunkák, nyári lehetőségek is sokat dobnak az önéletrajzokon. A lényeg, hogy lássák: ti igenis hajlandóak vagytok dolgozni akár szabadidőtökben is. Lesznek cégek, akik elfogadják, hogy kezdő vagy és segítenek beletanulni az életbe, de összességében neked kell megvívnod ezt a harcot. Hiába várnak el tőled, sokat egyedül te tehetsz azért, hogy előrébb juss.